Csapatépítő

2014. április 14.

Napjainkban a csapatépítő programok szervezése egyre elterjedtebb a cégek, szervezetek körében. Jellemzően az adott cég egy részlege, kisebb cégek esetében a cég összes dolgozója vesz részt legalább évente egyszer egy-egy csapatépítésen.

Ennek egyik oka, hogy a vezetők többsége meg van győződve arról, hogy a csapatépítő programok alkalmasak arra, hogy egy szervezet munkatársait mind vertikálisan (vezetők és beosztottak között), mind pedig horizontálisan (munkatársak között) összerázza, egy csapattá gyúrja. 

A mai csapatépítések döntő többsége egy kirándulást jelent, egy trendi helyszínen eltöltött éjszakát egy wellness hotelben, vagy egy délutáni játékot, kocsmázást. 

Ezen programok végeredménye azonban sok esetben elmarad az elvárttól. 

Mi lehet az oka és mit kellene tenni, hogy ez ne így legyen?

Mindenekelőtt fontos lenne kideríteni, hogy mire van szükség, mi hiányzik ahhoz, hogy egy csapatépítés a szükséges, az elvárt eredményt hozza. Meg kellene határozni egy célt és megfogalmazni azt. Egészen addig, amíg nem fogalmazzuk meg a céljainkat, addig nem tudjuk megfelelőképpen hasznosítani és jövedelmezővé tenni az eltöltött időt és elköltött pénzt.

Robbins és Coulter 1999-ben megjelent, és több kiadást megért „Management” című könyvében a csapatépítést úgy határozzák meg, hogy „munkacsoport tagjai közti interakció, melynek során a résztvevők megtanulják, miként gondolkoznak és dolgoznak, működnek csoport egyes tagjai”. 

Sajnálatos módon a csapatépítés fogalma félreértelmezett. A kulcsfontosságú rész itt szöveg második fele, vagyis, hogy miként gondolkozik és dolgozik az általunk ismert vagy kevéssé ismert egyén.

Éppen ezért egy csapatépítésnek messze túl kell mutatnia a „kirándulás” vagy épp egy kellemes wellness, vagy kocsmázás fogalmán.

Egy hatékony csapatépítés során lehetőség nyílik egymás gondolkodásának és működésének megismerésére – oly módon, hogy az hasznosítható legyen a munkahelyen is.

Nagyon sok esetben az ún. csapatépítők egyszerűen, csak bátorítják az embereket az együttműködésre, nem foglalkoznak az egyénnel, nem figyelik meg, hogy egy-egy tag miként gondolkodik vagy viselkedik. Az általános üzenete a legtöbb csapatépítésnek, hogy a résztvevők tanuljanak meg egy csapatként működni.

 Minden csapat egyénekből áll, és minden egyén különbözik a másiktól, a legkevésbé sem elég „csapatot építeni” és dolgozzanak össze – címszóval indítani és bonyolítani egy–egy erre a célra dedikált eseményt. Elsődlegesen az egyes tagokat kell megismerni, az ő képességeiket, adottságaikat és az erősségekre építeni minden tag esetében. Ha ez megvan, akkor lehetséges egy jól működő csapatot felépíteni. 

Hasonlóan mondjuk egy focicsapathoz, ahol különböző pozíciók vannak. Abban az esetben lesz igazán hatékony és eredményes a csapat, ha van egy edző, aki felismeri a játékosok képességeit, a csapat tagjai is, annak megfelelően helyezi őket a megfelelő posztokra. Ott mindenki a saját képességei szerinti maximumot tudja nyújtani, ezáltal erősítve a csapatot, ugyanakkor egyéni sikerélményt is nyújt.

Egy csapatépítés során is a vezetőnek olyan strukturált rendszert kell felépítenie, ahol a csapat tagjainak lehetősége nyílik a különbözőségek felfedezésére és az erősségek megismerésére is.

A jövőben ezeknek a metodikáknak az elméleti részét szeretném bemutatni, illetve ezek gyakorlati megvalósulását is.

Örömmel veszek minden hozzászólást, véleményt és javaslatot, valamint tapasztalat megosztást is.

2014. április 14.

Szabó ERika